Leginkább kis csodának nevezhetjük a Pesterzsébeten elindult Kerületünk Könyvkirálya (KKK) pályázatot. A programot szervezők és a közreműködők a legjobb gyerekkönyveket keresik a gyerekek véleményei és szavazatai alapján. A program főszervezőjével és bonyolítójával Simon Krisztinával a Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet pedagógiai előadó-és könyvtárvezetővel beszélgettünk.
– Milyen ötlet alapján indult el a KKK pályázat?
Mondhatnám, hogy az ötlet az utcán sétált a 32-esek tere és a Corvin negyed között, lábakat pedig Pompor Zoltán gyermekirodalmi szakértő adott neki. De komolyra fordítva a szót, egy szakmai konferenciáról mentünk hazafelé és a Pesterzsébeten lezajlott és zajló olvasást népszerűsítő programokról beszélgetve jutott eszünkbe az Ulmi Unka. A Németországban már hagyománnyal rendelkező gyermekkönyv zsűri ötletét továbbgondolva Pompor Zoltán megígérte, hogy küld anyagokat az ottani programról én pedig gondoljam át, hogyan tudnánk ezt kerületi szinten megvalósítani aztán beszéljünk róla. Továbbgondoltam. Az ezt követő beszélgetőkör már kibővítve zajlott t Tsík Sándorral (szerkesztő) és Szekeres Nikolettával (kritikus, szerkesztő). A közös gondolkodás eredményeként megszületett a Kerületünk Könyvkirálya programsorozat.
Simon Krisztina (Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet)
– Kiknek szól a felhívás és hányan vesznek részt az egész projektben?
Először csak az általános iskolásokra gondoltunk, de én kardoskodtam az óvodás korosztály mellett. Talán furcsán hangzik, hogy az ovisok zsűrizzék a könyveket, de a kerületünkben egy nagyon komoly olvasóvá, könyvtárhasználóvá nevelést segítő program zajlik, amiben az óvodapedagógusok évek óta lelkes partnerek, így ők sem maradhattak ki. Aztán nagy örömömre a középiskolák könyvtárosai is jelezték, hogy náluk is lenne érdeklődő.
Így a könyvzsűriben 3-18 évesig mindenki megtalálható, az egész projektben több mint 200 óvodás vesz részt és sikerült a kerület összes általános iskoláját és 3 középiskoláját is bevonnunk közel 200 tanulóval.
– Hogyan fog lebonyolódni a verseny?
Nagyon fontos kiemelnem, hogy ez nem verseny, mármint a gyerekek részéről nem az. Tehát nem arról szól, hogy ki olvas el több könyvet. Sajnos időnként az az érzésem, hogy csak versenyekben, versenyzésben tudunk mi pedagógusok gondolkozni. Bizonyos szempontból mégis verseny ez, a kortárs gyermekirodalmi könyvek versenye. A lebonyolítás nem kis szervezést igényelt. A kerület összes olyan intézménye, aki szeretett volna részt venni (és örömmel mondhatom, hogy szinte az összes) kapott egy, az adott korosztálynak szóló könyvcsomagot, melyben szakértők által összeválogatott és a kiadók által felajánlott könyvek voltak. A könyvek mellé csomagoltunk egy pontozási szempontsort is, amit a gyerekek beérkező ötletei alapján állítottunk össze. Miután elolvassák a könyveket, a szempontsor alapján lepontozzák és írnak egy pár soros véleményt is. A pontozólapokat a segítő kollegák összegyűjtik és minden hónap utolsó szerdáján elküldik nekem a Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet be. Az eredmények összesítését itt végezzük. A véleményeket, kapcsolódó eseményeket folyamatosan feltöltjük a Facebook oldalunkra: (http://www.facebook.com/konyvkiraly) és blogunkra: (http://konyvkiraly.blog.hu/) Májusban ünnepélyes keretek között több Könyvkirályt is hirdetünk majd a korosztályok szerint.
– Kik vesznek részt a projekt szervezésében?
A szervezésben és a lebonyolításban is a fent már említett kollegákon kívül nagy segítséget kaptam a kerületi óvodai és iskolai könyvtáros munkaközösség tagjaitól valamint az alsós munkaközösségtől. Emellett intézményvezetőmtől és munkatársaimtól a Pesterzsébeti Pedagógiai Intézetben, akik mindig nyitottak az új kezdeményezésekre és odaállnak az ember mellé. Ezt tudva mertem belevágni ebbe a nagy munkába.
– Mi a célotok a pályázattal?
A kortárs irodalom megismertetése, az olvasás megszerettetése a gyerekekkel. Lehet, hogy közelebb kerülnek hozzájuk a könyvek, ha róluk, az ő világukról szólnak. Talán kicsit a kritikai gondolkodás kialakítása is. Volt azonban egy idea előttünk a pedagógusok oldaláról is. Bemutatni nekik is a minőségi kortárs gyerekirodalmat.
– Támogat-e valaki titeket a vállalkozásban?
Mondhatnám itt a reklámszlogent: Ez a program nem jött volna létre, ha nincs… És ez nem csak „szöveg”, mert hiába a jó ötlet, ha nem állt volna mögénk a Rainbow Könyvközösség és a sok-sok gyerekkönyvkiadó – hú itt szívem szerint fel is sorolnám őket, de sajnos a terjedelem megköti a kezemet, de a lényeg 14 kiadó 67 könyvéből összesen 335 példány került be a programba) –, akkor a gyerekeknek nem lenne mit olvasni. A program egy könyvtártámogató programmá forrta ki magát Tsík Sándor ötletének köszönhetően, hisz a program végén a könyvek bekerülnek a könyvtárak állományába.
– Mi alapján döntöttetek a könyvekről?
A Rainbow Könyvközösség évek óta készít katalógust a kortárs irodalmi könyvekből. Ebből a katalógusból válogatott a két gyermekirodalmi szakértő Pompor Zoltán és Szekeres Nikoletta. Sajnos volt pár cím, amit bár ők beválogattak, mégsem került végül a könyvcsomagokba, mert az adott kiadó nem tudta igazán magáénak érezni a programunkat. Kicsit sajnálom a szerzőket, mert biztos érdekes lett volna nekik így informálódni a gyerekek véleményéről, illetve jó lett volna, ha ezek a könyvek is eljutnak a gyerekekhez. Szerencsére azért maradt könyv szép számmal így is.
– Hogyan találtátok ki az egész projekt nevét?
Nem is tudom. Poénnak szántam, mert nem igazán volt ötletünk, aztán a többiek nem ellenkeztek. Van egy két éve futó olvasási, könyvtárhasználati programunk a Kincskereső. Először úgy gondoltam ez valami alprogramja lehetne, így játszottam el a K betűvel magamban. Szeretem az alliterációkat (a kisfiam neve is alliterál) így jött a Király, Ez Király… Könyv Király, Kerületünk Könyv Királya, 3K de ugye ez helyesírásilag sántít, így maradtunk a Kerületünk Könyvkirályánál.
– Mik a terveitek a jövőre nézvést, folytatjátok-e valahogyan a KKK-t?
Nagy terveink vannak, de ez legyen meglepetés, a következő tanévben mindenki figyelje majd, hol tűnik fel megint a Könyvkirály gyerekzsűri!
