A nem mindennapi könyvek borzolják az érzékeinket, ez az olvasói véleményekből is kiderül, amitől még a jól bevált sorrend is megfordul néha...

Következzenek most elsőként a középiskolások:

Látlak

„Az elején csak úgy unalomból szerettem volna elolvasni, de az első pár oldal annyira megragadta a fantáziám, hogy le sem bírtam rakni. Ezt persze a tanárok nem díjazták. A lényeg, hogy amikor a főszereplővel bármi történt, akkor én azt teljesen át tudtam élni. Átéreztem a fájdalmát, örömét, izgatottságát. Nekem nagyon tetszett.”

"Vegyes érzelmek, de abból nagyon sok. Tanulságos (volt), mert a közösségi oldalaknak a hátrányaira, és előnyeire rávilágított, és ez a mai világban fontos. Izgalmas, mert a legvégsőkig eljátszadozik az ember idegeivel, fogdában tarja az embert, így a könyv eléri, hogy olvassák. A sportos részek is tetszettek, ezzel együtt be lehetett tekinteni a sportolók világába, hiszen Cat az, akármennyire is akart az elején ez ellen harcolni. Cat személyisége ennek ellenére nem tetszett. Sportol, viszont nem szeretné ezt csinálni, de azért mégis. Gyűlöli a bogarakat, de nincs velük baja, meg meri őket fogni, mégsem akar hozzájuk érni. Nem szereti már Darry-t, nem akar vele újra kapcsolatba lépni, de azért szívesen elsétálgat vele a fiú nagybátyjához. Nem tetszett a határozatlansága, ezért kicsit olyan érzésem volt, mintha képtelen lett volna döntéseket hozni. Számomra voltak olyan részletek a könyvben, ahol értelmetlen volt a megfogalmazás. Nem tudom, hogy az író hibája, vagy a fordítóé, de olyankor, mert többször is előfordult, összevontam a szemöldököm. Az eleje vontatott volt, legalábbis én úgy éreztem, mert mindig ugyanazokat ismételgeti, és a leselkedő is kezdett unalmassá válni, de egy idő után fordult a kocka pár oldal erejéig és az érdeklődés újra fellángolt, viszont a vége nagyon össze lett csapva. A bogarakról tényleg érdekes információkat lehet megtudni, ez jó. Nem volt rossz ez a könyv összességében, de jónak se mondanám el. „Egy lánynál, aki sportol, egy csalódott nő figyeli a lány apjának egy régi húzása miatt, de minden jó lesz a végére. A lánynak időközben megjön az esze, vagyis inkább az utolsó pár oldalra, és mindezek mellett még sikerül is legyőznie az egyik félelmét”. Ha lenne folytatása, csak a szereplők későbbi sorsa érdekli, azaz, hogy mi lett velük, de nem biztos, hogy csak ezért a kezembe venném. Picit örülök, hogy ennyi volt, és hogy már vége van."

„Nem mindig kötött le. Tanulságos volt. Szerintem nem kellett volna minden oldalra bogár képet rakni.”

***

Egy érdekes dolgot meséltek az egyik középiskola könyvtárostanárai. A könyvet beborították, mert többen "megriadtak" a póktól, és nem szívesen vették kézbe a könyvet. Mióta "eltüntették" forog a könyv. Talán a főszereplőhöz hasonlóan egy-két olvasó is undorodik az ízeltlábúaktól?

Kisiskolásoktól:

Anyukamesék

„ Nagyon érdekes és vicces könyv. Csomó olyan mese van benne, amiket (kicsit átköltve) sokan ismerhetnek. Ajánlom figyelmetekbe.”

„Nagyon érdekes könyv. Sok mese van benne. Ajánlom annak, aki szereti az anyukáját.”

„Nagyon tetszenek a rajzok, izgalmasak a mesék. Látszik, hogy az anyukák mennyire szeretik a gyermekeiket. Ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akikszeretik az anyukájukat.”

„Nagyon jó kis könyv, mindenkinek ajánlom, aki szereti az anyukáját. Kalandosabb is lehetne és izgalmasabb is. Azt hittem, hogy jobban ki lesz dolgozva az egész könyv.”

„Az én tetszésemet nem nyerte el, de ha semmi sincs kéznél, olvasható.” 

„Nem a mi korosztályunknak való, mivel az alkohol többször előfordul és hogy anyuka, apuka részeg. Ez elszomorítja a gyerekeket.” 

„Humoros részek vannak benne, de voltak olyan jelenetek, amelyek nem kötötték le a figyelmemet.” 

„9-8 éven aluliaknak ajánlom, nekik tán vicces, de nekem nem” 

„Szerintem viccesek voltak benne a képek. A 9 éves korosztálynak megfelelő a könyv. Az anyukák többet foglalkozzanak a gyerekükkel.” 

„A betűméret jó volt, de semmi értelme ezeknek a meséknek. Némelyik mesét semelyik gyerek kezébe nem adnám!” 

„Nagyon jó! Tetszik hogy mindig más! Tetszik, hogy sok fejezet van, és valamelyik hosszú és valamelyik rövid mese!”

Ovisoktól:

Nem vagyok álmos és nem akarok lefeküdni

„Ilyet Eszterke is szokott csinálni anyának.” 

„Nagyon vicces volt.”

„Én se akarok otthon este lefeküdni.”

Ovisoktól óvónénik segítségével:

„Három könyvet tettem ki az asztalra. A csoport választott. Ezt a könyvet csak hárman választották. A borító és a képek nem keltették fel a gyerekek érdeklődését. Amikor a címet felolvastam már többen mondták, hogy ezt olvassuk. Olvasás közben jókat nevettünk. Többen elmondták, hogy ismerős a könyvben elmesélt történet, náluk otthon is sokszor előfordul az esti időhúzás lefekvéskor”

Kerekerdő Óvoda – Bóbita Tagóvoda