Nem unatkoznak, csak olvasnak és olvasnak, sőt, jól meg is mondják a véleményüket a könyvekről...
Ovisoktól:
A király, akinek nem volt semmije
„Ez olyan volt, mint a királylányos”
„Miért nem találkozott a király azzal a királykisasszonnyal, akinek nem volt birodalma, és miért nem vette őt feleségül?”
„A barátság és a családunk az a kincs”
„Nem biztos, hogy attól leszünk boldogak, ha sok kincsünk van a földön, de egy barát sokat jelenthet.”
„Jó volt a király, mert megmentette a macskát”
Ovisoktól óvónénik segítségével:
„A királykisasszony akinek nem volt birodalma után olvastuk, így sokan össze is rakták a két mesét. A könyv külseje, maga a királyfi az elején a lányok figyelmét már egyből felkeltette. Az állatok kedvessé tették a mesét. A mese lezárása, a barátság szó egy új témát adott nekünk!”
Kerekerdő Óvoda – Bóbita Tagóvoda
„A mese mondanivalójáról együtt beszélgettünk, maguktól nem tudták megfogalmazni. Az illusztráció kicsit elvont, számomra nem olyan kedves.”
Kisiskolásoktól:
Claude a városban
„Nekem eléggé rövid volt. Sok jó humor van benne, alig van párbeszéd a műben. Ez úgy érdekesebb volt, mert a mesélő mondja el, hogy a szereplők mit mondanak, gondolnak”.
„A könyv lehetne érdekesebb, és ha már vicces, akkor több vicc legyen benne. Állhatna több különálló könyvből a sorozat. Legyen benne több szereplő, és viccesek legyenek.
„Izgalmas, érdekes és vannak benne vicces részek.”
„A könyv egészében nagyon tetszett, bár néhol a szövegezése nehézkes volt.”
„Szerintem élvezhető, mert lekötött, és a történet se volt hosszú, mert a hosszú történeteket nem szeretem.” „Vicces, mert volt benne az a Zokni, illetve a kutya. És amikor doki volt, akkor voltak a legviccesebbek.”
„Szép képek, nincs hiba, izgalmas.”
„Érdekes, sok benne a kép, de nem ajánlom másoknak.”
„ Vicces volt a könyv. Jók voltak a karakterek. Ajánlom azoknak, akik szeretik a kutyákat.”
Középiskolásoktól:
Soha senkinek
"Már a címen is lehetett érezni, hogy ez nem egy buta tiniregény, hanem tényleg komoly témával foglalkozik. Az írónő stílusa nagyon tetszett, hiszen ez volt az a könyv, amin el lehetett gondolkodni, néhol lehetett rajta nevetni. Bár nyilvánvalóan nem ez állt a középpontban, lehetett szerelmesnek lenni, nosztalgiázni a főszereplővel, és egyben undorodni. Tetszett, ahogy párhuzamban vezeti a múltat, amikor még nem volt semmilyen problémája (kivéve a villa megvédése), és a jelek, miszerint titkolóznia kell. Nem tetszett, hogy a családtagjai elfordulnak tőle, és nem hisznek neki. Még a bátyja sem, aki elvileg nagyon is mellette áll. Viszont annak örülök, hogy Anne végül normálisan viselkedett a testvérével. A szerelmi szál nagyon gyengéden volt levezetve, egy tizenhárom éves lányhoz képest szép, és Zakó is jól van lerajzolva. Bár a kis hiszti, hogy Zakó Anne-val akar kikezdeni, nem nagyon állt közel hozzám. Lizzy, a legjobb barátnő, akivel a legtöbb szabadidejét tölti, aranyosnak, kedvesnek, makacsnak mutatkozott a múltból, bár a jelenből igen keveset tudhattunk meg róla. Azzal viszont nem értek egyet, hogy észre kellett volna vennie, mert Malvina tényleg nagyon jól titkolta hosszú éveken keresztül. A nagymamát akármennyire szerette, tisztelte Malvina, én azért senkinek sem kívánok ilyen nagymamát. Tudta, mit művel a férje az unokájával, és mégsem akadályozta meg. Pedig lett volna rá lehetőség. Ráadásul még a halálos ágyán is arra kérte Malvinát, hogy folytassa, amit elkezdett. Számomra ez érthetetlen. Bitschek néni már sokkal jobban törődött Malvinával. Pedig nem is ismerte úgy igazán, hiszen senkije se volt neki. Ő látta a lányon, hogy valami nincs rendjén. Nekem ő volt a kedvenc karakterem, ugyanis megértő volt és szerethető. A nagyapáról csak annyit, hogy undorítóan viselkedett. Kihasználta, hogy idős, hogy elvesztette a feleségét, és ezért pontosan tudta, hogy neki fognak hinni. Nem tetszett, hogy nincsenek gondolatjelek, vagy valamilyen jelölés, hogy mettől meddig beszél az adott illető. Kicsit összekuszálódott tőle a történet, de ettől függetlenül nagyon is követhető volt, át lehetett érezni a Malvina fejében cikázó gondolatokat. Örülök, hogy burkoltan írta le a nagyapjával való részeket, így tényleg bárki olvashatja. Vagyis nem olyan erőszakos, hogy a fiatalok kezébe ne lehessen adni. A vége kicsit zavaros volt számomra. Malvina már sok mindent átélt a nagyapja miatt, mégis a történet végén úgy éreztem, mintha nem bánta volna, őt nem érdekli, mi történik, folytatódik az élet. De talán így helyes. Nem muszáj az embernek egyfolytában sajnáltatnia magát mások előtt, csak motoszkáljon ott a fejében."
